Szept. 18-tól újból ministráns foglalkozások a Templomban a szokott módon: kéthetente, szerdánként 17 órától. Lakó János ministráns vezető

A ministránsoknak igen jelentős szerepe van a liturgiánkban, különösen a szentmiséinken.  A ministráns szó a latin ministrare, „szolgálni” szóból származik és – mint nevében is benne van –  a pap segítője a liturgiában és a szentmiséken illetve különböző ájtatosságokon.  Öltözete alapjában piros, a nagyobb fiúknak fekete vagy a miseruhának megfelelő színű szoknya és körgallér volt, felette fehér karinggel. Míg régebben csak fiúk ministrálhattak, a II. Vatikáni Zsinat  után lányok is lehetnek ministránsok.

Kevesen emlékeznek már arra, hogy védőszentjük is van a ministránsoknak: Szent Tarziciusz.  Ő a IV. században élt, akkor, amikor legnagyobb volt a keresztényüldözés. Mivel a pogány  vallás volt a hivatalos,az állami vallás, aki kereszténnyé lett, azt kivégezték. Abban az időben sokan  ültek börtönben keresztény vallásuk miatt. Tarziciusz, mivel titokban ő és családja keresztények voltak, rendszeresen meglátogatta a börtönben lévőket, és élelmet vitt be számukra. Annál is könnyebben tehette,  mert gyermek volt, meg aztán a börtönt örző katonák között is többen voltak – titokban – keresztények.  Mikor a bebörtönzöttekkel közölték, hogy hitükért hamarosan kivégzik őket, ezek arra kérték Tarziciuszt,  hogy beszéljen a püspökkel, és kérje meg őt arra, hogy hozza el nekik az Oltáriszentséget,  mert a benne lévő Jézus Krisztus, akiért itt szenvednek, biztosan megerősíti őket haláluk előtt. Tarziciusz átadta az üzenetet. A püspök erre titokban összehívta papjait, és eldöntötte, hogy Tarziciuszra  bízza az Oltáriszentséget, mert az könnyebben bejut a börtönbe. Tarziciusz, nyakában a kis táskával,  amelyben az Oltáriszentség volt elrejtve, elindult. Útközben azonban pogány játszótársaival találkozott.  Azok játszani hívták. De ő nem ment, mert sietett. Ekkor észrevették, hogy nyakában rejteget valamit.  Lökdösni, majd verni kezdték, hogy adja ki titkát. Ő azonban nem tette. Az ütlegekbe belehalt.  Temetése alkalmával az egész keresztény közösség megköszönte neki azt a bátorságot, amellyel hűséges
maradt Jézus Krisztushoz.

Be- Kivonulás

  • Vasár- és ünnepnapi szentmiséken:  nagy bevonulás van. Ez azt jelenti, hogy
  • A kereszt megy elől
  • Utána vonulnak a gyertyások
  • Őket követik a füstölősök
  • Ez után az oltárszolgálatosok
  • Végül az atya
  • Kivonuláskor a sorrend marad, de rendszerint kis bevonulás van.

Bor-víz

  • Az egyetemes könyörgések után egyikőtök a kenyeret, másikótok a bort és a vizet az oltárhoz viszi, ahol az atya elveszi tőletek. A „vízes” ezután a boros kancsót fülével a pap felé nyújtja. Ha van füstölés, akkor előbb az következik, a kézmosás majd csak utána. Kézmosásnál önti a vizet, és a tálat is lehet, hogy ő tartja. A második bor-vizes feladata: Először az egyetemes könyörgések után van feladatuk. Másikotok tartja a kendőt és lehet, hogy a tálat is. A bor-vizesek feladata a csengetés is. Megállapodás szerint vagy csak egyikük csenget, vagy mindkettőjük – felváltva.
  • A bor-vizesek a Miatyánk után el szoktak menni kezet fogni a padsorokban legkívül ülőkkel. Egyikőtök az egyik oldalon, másikotok a másik oldalon.
  • Másodszor az áldozás után kell kimenni az oltárhoz, de elég egyikőtöknek. Ha ketten mentek, akkor egyikőtök önti a vizet a kehelybe, másikotok majd segít mindent elvinni az oltárról.
  • Ami biztosan lesz: az atya tartja a kelyhet, és te beleöntöd a vizet. Valószínűleg mindet, de azért figyelj a atyára, mert lehet, hogy több kehelybe is kell önteni, vagy nem kell az összes. Figyelj, nem szól-e, hogy elég

Csengetés

  • Szent vagy, szent vagy, szent vagy…” után, mikor az atya azt mondja: „…a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére legyen!” – 1 csengetés
  • Az ostya felmutatásánál – 3 csengetés
  • A bor felmutatásánál – 3 csengetés
  • Az áldozás előtt, amikor az atya a következő szavakat mondja: „…boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya!” – 1 csengetés
  • Majd miután az atya ivott, és letette a kelyhet, 1 csengetés
  • Ne egész karból, hanem csuklóból csengess, mert különben nem szól, vagy nem szól szépen, és tartsd biztosan a csengőt! Kérj meg valakit, hogy mutassa meg!

Áldozat előkészítése

Általában csak vasárnap kell ezt a feladatot végezni. Ketten mennek.

  • Az egyetemes könyörgések után induljatok! Hajtsatok fejet az oltár előtt! Egyikőtök az ostyákat, másikotok a bort és a vizet viszi. Aki a kancsókat viszi, az figyeljen, ha a kendőcske a kancsók tetején van, akkor tegye be közé, hogy ne essen le, amikor előrejöttök.
  • Általában az utolsó padsoroknál szokott lenni az áldozati adomány egy asztalon. Ha nem ott van, akkor keresd meg még a mise előtt, hogy tudd, merre kell menned?
  • Az ostyákat, a bort és a vizet a atyának adjátok oda!

Tálcázás

  • Az áldoztatáskor fogd meg a tálcát, és menj az atya mellett! Lehet, hogy előbb a ministránsokat áldoztatja meg, és csak utána megy a híveket áldoztatni!
  • Azért kell tálcázni, hogy az ostya morzsája ne essen le a földre, ezért fontos, hogy tartsd egyenesen a tálcát! Két szín alatti áldozásnál még fontosabb a szereped, mert a bor könnyen lecsöppenhet!
  • Ha vége az áldozásnak, és te is áldoznál, tartsd a te állad alá a tálcát, és lépj az atya elé! Add át neki a tálcát, hogy letörölhesse róla a morzsákat! Ha visszaadja neked, akkor vidd a tálcát a helyére. Utána jöjjetek vissza az oltárhoz, és vigyétek a kelyhet is a kis asztalkához.